Életjel

Nem tűntem el teljesen, csak itt volt a húsvét utazásokkal, fáradtsággal, örömökkel, időhiánnyal. Hamarosan lesznek újabb,... érdekesebb bejegyzések is meg képek is, de előbb akklimatizálódok :)

Addig is itt a legújabb kedvenc fotóm apáról és fiáról, pécsi tavaszi napsütésben.

Utólag is Áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!

Mert jó!

Minden kedves olvasómnak vidám napot kívánok! :)

Lilavirágos

Újabb barátnő, újabb medál:) Nikinek készítettem, és hát igen, megint zöld meg lila, de ha egyszer ezeket a színeket szeretik a barátaim...Lehet van köztük némi egyetértés, hasonlóság, s akkor az én barátízlésem is egységes képet mutat? Szerintem ez jó, nagyon jó dolog. Na ennyit a filozofálásból mára, íme a képek:

Most nincs eleje meg hátulja, gondoltam így is meg úgy is kicsit másmilyen lesz. Már csak postázni kell, és kész is:))

Zenehallgatás

Ha már költészetnapja, akkor hallgassunk zenét, ugye...vagyis ezt látom most minden közösségi portálon. Való igaz a zene könnyebben és gyorsabban meg tud érinteni, mint a vers önmagában...pedig... Na de takarítsuk meg az energiát, amit a versre való odafigyelés igényelne, és hallgassunk zenét :)

Meg aztán ez nem József Attila, de annyira szeretem, hát még a filmet magát:

Horgolt fejvédő

Samu és a horgolt fejvédő közös produkciója következik :)
Készült még babatakaró is, de arról még nincs fotó. Régi kép és régi kreálmány...csak eszembe jutott, hogy ilyet is csináltam, gondoltam megmutatom:) Bár nem nagyon látszik a fejvédő, de úgy szeretem ezt a képet.

Húsvéti hímes nyuszó

Na elkészült végre! Már vagy egy hete szenvedek az óriásfülű nyulambulammal, persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy kb napi fél órám volt rá. Megérte, mert nagyon tetszik, habár jó néhány szépséghibája van. Teszteltük is Samuval, és igen a fülek valóban nyerők lettek :) Képekben:

Jut eszembe: Nyuszó sem marad velünk...pedig...Egy kisleánynak szánom húsvéti ajándékul :)

Egy kis magyarázat

Donát szerint, ha azt akarom, hogy olvassák a blogom, akkor írnom is kell rá :) Persze már én is akartam...Csak én szeretek mellette képeket is felrakni, ha elkészült valami új kis mütyür. Most viszont kicsit nagyobb fába vágtam a fejszémet, és kell még egy kis idő. Ezért ez nem barkácsolós, varrogatós bejegyzés lesz, hanem okfejtegetős. Barátok kérdezgették, hogy miért pont Buba a buba, hát már rég megszerettem volna mutatni, meg el szerettem volna mondani.
Na akkor tételesen:
1. Itthon a kiccsaládban valahogy mindenki bubu lett (becenévileg), még Donáttal kezdtük, aztán így maradt, így már Samu is bubu vagy kisbubu vagy bubufiú :) Sokszor furán néznek ránk, elvégre felnőtt, családos emberek vagyunk...Mi meg így szeretjük.
2. Ebből aztán számomra logikusan következett valami bu/bub-bal kezdődő név
3. Weöres Sándor: Buba éneke.
4. Na ezt inkább megmutatom:

Uff, én beszéltem!